Az európai költségvetési politikát jelenleg két, egymással ellentétes folyamat határozza meg: az adók ambiciózus harmonizálására irányuló törekvés, valamint a központi kiadások rekordmértékű bővítése. Bár 26 tagállam egyetértésre jutott az új dohány- és nikotintermék-adókról szóló irányelvvel kapcsolatban, Málta november 9-i, Ecofin-ülésen leadott egyetlen vétója egyelőre megakasztotta a jogalkotási folyamatot.
A javasolt dohányadó-reform jelentős változást hozna abban, milyen mértékben szólhat bele Brüsszel a fogyasztási cikkek adóztatásába. A terv több évre szóló ütemezéssel 2032-ig 1000 szálanként 90 euróról 200 euróra emelné a cigaretta minimális adóját. Emellett első alkalommal kerülnének egységes európai minimumadózási keretbe a nikotinpárnák, az e-cigaretta-folyadékok és a hevített dohánytermékek.
Clyde Caruana, Málta pénzügyminisztere szerint a javasolt minimumadó-mértékek aránytalanok, és nem veszik figyelembe az egyes országok eltérő gazdasági helyzetét. Málta álláspontja szerint az adópolitika továbbra is nemzeti hatáskör kell hogy maradjon – ezt az elvet egyre inkább próbára teszik az európai integrációs törekvések. Az ír elnökség engedményeket is felajánlott, például enyhítette volna az automatikus inflációkövetést, Málta azonban továbbra is ellenezte a javaslatot, élve azzal, hogy adóügyekben az EU-ban egyhangú döntés szükséges.
Az Európai Bizottság szerint a magasabb jövedéki adók közegészségügyi okokból szükségesek, különösen a fiatalok dohány- és nikotintermék-használatának visszaszorítása érdekében. A kritikusok viszont arra figyelmeztetnek, hogy a különböző gazdasági helyzetű országokra kiterjesztett, magas adóminimumok fellendíthetik a határokon átnyúló csempészetet és az illegális kereskedelmet. Wopke Hoekstra, az EU adóügyi biztosa december elején Máltára utazik, hogy megállapodásra bírja az utolsó ellenző tagállamot.
A 2027-es költségvetés: 211,5 milliárd eurós keret
Miközben a dohányadókról szóló vita továbbra sem zárult le, az EU sikeresen véglegesítette a 2027-es költségvetést. A Tanács és az Európai Parlament tárgyalói 211,5 milliárd eurónyi kifizetési előirányzatban állapodtak meg. A költségvetés hivatalos elfogadása november végére várható.
A források megoszlása jól szemlélteti az uniós kiadások nagyságrendjét:
- Kohézió és reziliencia: 75,8 milliárd euró a közös értékek és a gazdasági stabilitás támogatására.
- Természeti erőforrások: 57,1 milliárd euró a mezőgazdaságra és a környezetvédelemre.
- Igazgatás: mintegy 13,9 milliárd euró az európai intézményrendszer működtetésére.
- Stratégiai programok: több milliárd euró kutatásra, digitális infrastruktúrára és külpolitikai biztonságra.
A támogatók szerint ezek a források elengedhetetlenek a gazdasági versenyképesség erősítéséhez és Ukrajna támogatásához. A költségvetési szigor hívei ezzel szemben azt kérdezik, összeegyeztethető-e a központi kiadások ilyen mértékű növelése azzal a törekvéssel, hogy egyszerűbbé váljanak a szabályozások, és csökkenjen a lakosságra, illetve a vállalkozásokra nehezedő teher.
- Bővebben: Az uniós vizsgálóbizottság elutasította a dohányadó-reformot, a szavazást 2027-re halasztották
A költségvetési szuverenitás védelme
A magasabb adóminimumok bevezetésének és a rekordösszegű költségvetésnek az egyidejű erőltetése az Európai Unió egyik alapvető konfliktusára világít rá. A kötelező adóminimumok előírásával Brüsszel korlátozza a nemzeti kormányok mozgásterét, így azok kevésbé tudnak alkalmazkodni a helyi vásárlóerőhöz vagy a gazdasági visszaesésekhez. A harmonizáció szűkíti a tagállamok közötti adóverseny lehetőségét is, amely hagyományosan eszközt adott a kormányok kezébe a befektetések ösztönzésére és a gazdasági rugalmasság megőrzésére.
A nettó befizető országok, például Ausztria és Németország számára különösen jelentősek ezek a fejlemények. Ahogy nőnek az európai költségvetési kötelezettségek, egyre nagyobb nyomás nehezedik a nemzeti büdzsékre, miközben a brüsszeli előírások szűkítik az országok mozgásterét saját adórendszerük alakításában.
Málta vétója végső soron arra emlékeztet, hogy az adóztatásról való nemzeti döntés joga továbbra is a demokratikus elszámoltathatóság egyik legfontosabb biztosítéka. Az adóztatás és a kiadások központosításáról szóló vita a következő évben is meghatározó marad, miközben a tagállamoknak egyensúlyt kell találniuk az európai közös célok és aközött, hogy továbbra is helyben dönthessenek az állampolgáraikra háruló pénzügyi terhekről.