Új-Zéland rövid idő alatt elérte, hogy a napi dohányzási arány ötszörösére csökkent. Robert Beaglehole és Ruth Bonita, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) két korábbi igazgatója szerint a vaping gyors térnyerése a fő hajtóerő e közegészségügyi siker mögött.
Az ország dohányzásellenes erőfeszítései komoly formában 1990-ben indultak el a Dohányfüstmentes környezetekről szóló 1990. évi törvénnyel, majd országos leszoktatási forródrótok, támogatott nikotinpótló terápiák, illetve a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény (FCTC) 2004-es ratifikálása következett. A 2011-ben a „Smokefree 2025” célt követően bevezetett, agresszív adóemelések és az egységes, semleges csomagolás ellenére a fejlődés lassú maradt. 2016-ra a teljes lakosság 15%-a és a maori népesség 36%-a továbbra is naponta dohányzott.
A fordulópont 2018 és 2019 között következett be. Egy bírósági döntés tisztázta, hogy Új-Zélandnak a szájon át fogyasztott dohányra vonatkozó tilalma nem vonatkozik a vape termékekre, ami arra késztette az Egészségügyi Minisztériumot, hogy hivatalosan is elismerje az e-cigarettát a dohányzáshoz képest kevésbé káros alternatívaként.
A következő szakpolitikai váltás után a dohányzók számának csökkenése évi 3,5%-ról évi 17,9%-ra gyorsult. A maori lakosság körében az éves csökkenés üteme 13,3%-ra ugrott. Ezzel párhuzamosan a vape-használati arány 2015-ben a 1% alatti szintről 2025-re becslések szerint 12%-ra nőtt.
Bár ezek a trendek nem bizonyítanak közvetlen oksági összefüggést, Beaglehole és Bonita hangsúlyozzák a vape térnyerése és a dohányzás csökkenése közötti szoros időbeli egybeesést. Úgy vélik, hogy a hagyományos intézkedések, például a magas adók hasznosak, de önmagukban nem elégségesek. A szabályozott hozzáférés a nem éghető nikotintermékekhez szükséges ahhoz, hogy meg lehessen védeni azokat, akiket a dohányzás okozta károk a leginkább érintenek.
