A német kormány fontolgatja a dohányadók jelentős emelését, ami akár oda is vezethet, hogy 2030-ra egy cigarettás doboz átlagára 11,80 euróra emelkedjen. Bár közegészségügyi intézkedésként tálalták, a politika fiskális ellentmondást tárta fel: Lars Klingbeil pénzügyminiszter úgy tűnik, a dohányból származó bevételeket igyekszik felhasználni a költségvetési hiányok betömésére, nem pedig a függőség kialakulásának megelőzésére.
A dohányzás súlyos terhet ró Németországra. A 2025-ös Dohány Atlasz szerint a dohányzás közvetlen és közvetett költségei – beleértve az egészségügyi kiadásokat, az elmaradt termelékenységet és a passzív dohányzás okozta károkat – évente összesen 97,2 milliárd euróra rúgnak. Ezzel szemben a dohányadó-bevételek 2024-ben mindössze 15,6 milliárd eurót hoztak, vagyis a dohányosok sokkal többe kerülnek az államnak, mint amennyivel hozzájárulnak.
Miközben a magasabb árak visszatartják a fiatalokat a dohányzástól, és a megmaradó felhasználókat arra kényszerítik, hogy nagyobb arányban viseljék közösségük társadalmi költségeit, a jelenlegi stratégia strukturális paradoxont mutat. Egy kormány nem vetítheti logikusan azt, hogy emelkedni fog az adóbevétel, miközben egyszerre azt is célozza, hogy megszüntesse azt a magatartást, amely e bevételeket termeli. Az egészségügyi politika valódi sikere kevesebb dohányzót eredményezne, így idővel szűkülne az adóalap.
Ráadásul a kormány áremelésre fókuszáló megközelítése figyelmen kívül hagy más, kritikus területeket a nikotin-megelőzésben. A fogyóeszköz jellegű (eldobható) vape-ek továbbra is rendkívül népszerűek a fiatalok körében, és könnyű belépési pontként szolgálnak a nikotinfüggőség kialakulásához. A régóta zajló, ízfogásokra és szigorúbb marketingszabályokra vonatkozó viták ellenére szövetségi szinten ezeknek a termékeknek a megregulázása megrekedt, ami azt mutatja, hogy az adóztatáson túl nincs kellő politikai elhatározás.
